„Teremtésünk kezdete óta az emberi szív állandóan a Halhatatlanságot kutatja, mert mindannyiunkban ott bujkál az érzés, hogy valami mást kellene csinálnunk, valahol máshol kellene lennünk - más helyen, más körülmények között, a létezés egy másik birodalmában, az Elme, a Szív, a Lélek másik szintjén. A Halhatatlanság keresése minden ember, a teljes Emberiség alaptermészete. Ez az az érzés, amikor nem számít, mid van, az nem elég; nem számít, mit értél el, az nem elég; nem számít, milyen híres vagy, az nem elég. Az ember mindig elégedetlen. Nem számít, hová fejlődtünk technikailag, a tudományok terén, ismeretekben, erőben, az önmegvalósítás terén - soha semmi nem elég.

Minden egyes ember Élő Lélek, és ez az Élő Lélek rendelkezik személyiséggel. Az a személyiség, aki most ezt a bekezdést olvassa, te vagy. Tehát te két lény vagy: egyfelől egy csodálatos Élő Lélek, tele Fénnyel, ragyogó dicsőséggel, intelligenciával és értelemmel, másfelől egy térben és időben korlátozott testbe zárt személyiség. Élő Lélekként mindig szép, mindig dicsőséges, mindig csodálatos vagy, mindig a harmónia és a szeretet állapotában élsz. Személyiségként születésed pillanatától halálod órájáig folyton problémákkal küzdesz, beleértve más személyiségekkel kapcsolatos problémáid végtelen sorát.

Amint láthatod, önmagadon belül hatalmas ellentmondás, kettősség van. Egyrészt ott van a személyiség, mely örökké változékony, másrészt ott van az egyéni valóság: a Lelked, a valódi Te, mely változatlan, elpusztíthatatlan és örökkévaló. Alapvető természetednél fogva, Lélekként nem tudsz meghalni vagy megszületni, és semmi nem képes megváltoztatni, mert elpusztíthatatlan Fényből vagy. Személyiséged időszakos megnyilvánulás csupán. Olyan, mintha örökkévaló Lelked úgy döntene, hogy nyaralni megy - épp ide, erre a bolygóra! - és szerencsésnek mondhatod magad, ha megéred a száz évet. De mi ez a száz év a halhatatlan Lélek életéhez képest? Semmiség.

Mindezt meg kell értened ahhoz, hogy meglásd, hol hibáztál - hol hibázott mindenki - évmilliókon át. Az emberek - miként ma is - mindig a személyiségre összpontosítottak: a személyiség életét próbálják halhatatlanná tenni. Azt hiszik, hogy a fizikai test örökké fog élni; hogy ebben a fizikai világban maguk és az Emberiség számára egy mennyei világot tudnak létrehozni, egy dicsőséges társadalmat, melyben mindenki boldogan él. Felejtsd el! Az emberi gondolkodás súlyos tévedése, hogy azt képzeli, tökéletes életet és társadalmat tudunk teremteni ebben a világban, a tér és az idő, az energia, az anyag és a megtestesülés e korlátai közt. De az e világi élet feltételei erre nem alkalmasak.

A fentiek oka az, hogy a Kozmoszban ugyanaz a kettősség működik, mint benned. Létezik egy ragyogó, tiszta Valóság, mely örök, állandó, tökéletes és ideális, és van ez a valóság, ez a világ, mely örökké nyugtalan és tökéletlen. Természetesen megpróbálhatod jobbá tenni, de soha nem fogja elérni a spirituális dimenziókban élő Lélek tökéletességének szintjét.

A „nyughatatlan világ“ a fizikai dimenziókat, az asztrális dimenziókat és a mentális dimenziókat foglalja magában. Ezeket nevezzük a Három Világnak, az átmeneti, mulandó világoknak. Mindenki, aki e három dimenzióba zárva él, azzal áltatja magát, hogy világát valamilyen módon örökkévalóvá és tökéletessé teheti. A Fizikai Világban élők azt hiszik, hogy az élet lényege a sikerek elérése, és még a Mennyországban (a Mentális Világban) lévők is abban a tévedésben élnek, hogy a Mennyország örök, és semmi sincs az ottani örömökön és boldogságon túl. Fontos, hogy ezt értsd, mert így fogod a Megvilágosodás, az Örök Élet keresésének gondolatát is megérteni: honnan származik, miért van, és hogyan érhető el ebben az életben.

A Három Világban létezik egy mindenre kiterjedő káprázat, illúzió (MĀYĀ), ami megtéveszti az embereket. Ezek szerint egész életedben téves ismeretek alapján működtél, tehát bizonyos hibás elképzeléseket fel kell adnod. Ezek közül az első, hogy tökéletes vagy. Ezt azonnal add fel, különben soha nem nyilvánul meg számodra az Igazság, a benned lévő valódi Tökéletesség. Ezt követően arról a meggyőződésedről is mondj le, hogy mások tökéletesek, és azt várod tőlük, hogy mindig helyesen cselekedjenek, helyesen viselkedjenek és igazat mondjanak. Továbbá mondj le arról a rögeszmédről, hogy a társadalom és az adott politikai rendszer, amiben élsz, tökéletes.

Más szóval, végig kell gondolnod, mi módon tekintesz a dolgokra, és amint megérted a helyzet tökéletlenségét, bizonytalanságát és lehetetlenségét, többé nem várod el sem a politikusoktól, sem a vallási vezetőktől és egyáltalán senkitől sem, hogy mások legyenek, mint amik. Azt is megérted, miért küszködnek és harcolnak örökké az emberek, a politikusok és a vallási vezetők (és miért próbálnak Spirituális Tanítók időről időre az emberi társadalomban lévő kaotikus állapotokon javítani). Később ennek a világnak a mulandóságát is megérted, és azt, hogy mi a valódi Állandóság, a valódi Igazság és a valódi Szépség. Akkor szabad leszel.

A valódi Állandóság a mulandón belül rejlik; az örök, ragyogó Fény benned van, halandó emberben. Ez az, amit fel kell fedezned, és amikor az Utat járod, meglátod, életed gyökeresen megváltozik. A benned lévő örökkévaló Fénnyel fogsz dolgozni, hogy mindenkihez eljuttasd ezen a világon. Nem kell tehát megpróbálnod megváltoztatni a külső körülményeket, inkább a belső körülményeket próbáld áthozni ebbe a világba. Ez az élet teljesen más megközelítése. Spirituális Tanítóvá, Bölccsé válsz, rámutatsz az emberek törékenységére és tökéletlenségére, de elmondod nekik azt is, hogy ott van bennük a valódi - a halhatatlan, örökkévaló, elpusztíthatatlan, örökké szerető és mindig tökéletes - Valóság, melyet mindenkinek muszáj megtalálnia.

Csak akkor lehetnek jelentős előrelépések a társadalomban és ragyogó változások ezen a bolygón, ha ezt mindenki megtalálta.“

(Részlet Vallyon Imre: Az Új Kor – Az Eljövendő Avatára és a Megvilágosodáshoz vezető Kilenc Ösvény című könyvéből.)

„A Teremtő Fény minden Teremtményen átragyog a Teremtés kezdete óta az idők végezetéig, de nem érzékeljük. Ezért fontos a Kozmikus Látás Útja, azaz annak megértése, hogy a Világmindenség Fényből épül fel. Annak megértése, hogyan működik a Fény, és mi a Fény szerepe, rendeltetése a Kozmoszban. Ehhez elengedhetetlenül szükséges ráébredni arra, hogy a Fény nem pusztán annak a fizikai fénynek a forrása, mely mindent megszépít, mely megmutatja, Isten mennyire ragyogó. Nem. A Fény Kozmikus Intelligencia, Isten Kozmikus Elméje, melynek célja: tökéletes művének beteljesítése.


Felkészülés az Új Korra című könyvemben említettem, hogy a Föld jelentős változáson megy keresztül, melynek oka nem kizárólag az, hogy bolygónk és a Naprendszer mozgásban van a Zodiákus-körön vagy a Tejútrendszeren belül, hanem valami sokkal mélységesebb: a Fény közeledése, a Fény eljövetele. De mit jelent a Fény eljövetele, ha a Teremtő Fény mindig is itt volt? Azt, hogy bár a teremtő Fény a Világegyetem létrejötte óta állandóan itt ragyog, valamely kozmikus célnak megfelelően bizonyos ciklikus időszakonként és bizonyos helyeken - valamelyik naprendszerben vagy Naprendszerünk valamelyik bolygóján, vagy Földünk (Anyánk, a Planetary Logos), vagy Napunk (Atyánk, a Solar Logos) életében - sokkal aktívabbá válik.


A Teremtő Fény évmilliók után végre figyelmet szentel bolygónknak, ezért jönnek nagy változások. A Fény Krisztus ideje óta - amikor a magasabb síkokon aktiválódott - összpontosít a Földre. A Fény azóta folyamatosan növekszik, különösen 1875 óta, amikor az alacsonyabb birodalmakat – a Mentális Világot, majd az Asztrális Világot, végül a Fizikai Világot kezdte ösztönözni. A Fény nyomást gyakorol bolygónkra, de nem változtat meg bennünket beleegyezésünk nélkül, hiszen szabad akarattal rendelkezünk. A szabad akarat azt jelenti, hogy tudatosan kell részt venned saját fejlődésedben ahhoz, hogy előreléphess. A probléma tehát velünk van: tennünk kell valamit magunkért, el kell távolítanunk az akadályokat, és kifejleszteni a Fény érzékelésének és tudatos használatának képességét. Meg kell értenünk az életben elfoglalt helyünket, emberi méltóságunkat és rangunkat, és élnünk kell szabad akaratunkkal, hogy beteljesítsük a tökéletes művet.


Hogyan teljesítsük be ezt a tökéletes művet? Mivel a Második Kapu a Kozmikus Látás Útja, ki kell nyitnunk a Harmadik Szemünket, és képesnek kell lennünk a Fény látására vagy a Fényenergia érzékelésére. Majd a Fényt kell választanunk, azt, hogy tudatosan és intelligensen együttműködünk az Isteni Tervvel. A Fény ezután általunk, a mi közreműködésünkkel beteljesíti tökéletes művét.“

(Részlet Vallyon Imre: Az Új Kor – Az Eljövendő Avatára és a Megvilágosodáshoz vezető Kilenc Ösvény című könyvéből.)

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). Rengetegen olvassák ezt a Bibliában, majd továbblapoznak abban a tudatban, hogy megértették ennek az állításnak a jelentését. Amit a keresztények az Igének neveznek, az a szanszkrit NĀDA vagy ŚABDA, és a görög LOGOS. Ez nem más, mint a Teremtő Hang, Isten Hangja, a Teremtő Ige, mely a különböző létsíkokon keresztül aláereszkedve megteremti magukat a síkokat. Megteremtette a Nirvanikus Világot, a Fény Birodalmát; a Buddhikus Világot, az Egység Birodalmát; a Mentális Világot, mely magában foglalja a Kauzális Világokat és a Mennyországokat; az Asztrális Világot, és végül a Fizikai Világot. A Világegyetem a Hang által jött létre, és a Hang tartja működésben. A Hang minden Élet alapja, nélküle semmi nem létezne.

A Teremtő Hang tart fenn mindent, gondoskodik minden teremtett dolog összetartásáról. Ha a Teremtő Hang, a Logos visszahúzódna Napunkból, a Nap felrobbanna, és nem maradna más, csak üres tér; ha visszahúzódna a Földről, a Föld megszűnne, és visszatérne az eredeti ősanyagba; ha visszahúzódna belőled, meghalnál. Valójában a Belső Hang tart életben minden szinten: asztrális testednek is és mentális testednek is megvan a maga hangja, hangfelépítése, és ha ez egyszer visszahúzódik, asztrális tested és mentális tested szertefoszlik. Lelkedet (kauzális testedet) azonban nem lehet megsemmisíteni, mert ezen a szinten az Ige örökké, változatlanul lüktet, ezért azok, akik ebben az energiamezőben élnek, nem változhatnak, nem pusztulhatnak el – mert halhatatlanok. Csak a személyiség változik, mert ebben a világban maga az Ige is állandóan a teremtés-fenntartás-pusztulás körforgását éli át.

A Teremtő Hang, Isten Hangja tehát mindenütt jelen van: ha elutazol a legtávolabbi galaxisba, ugyanazt az Isteni Hangot hallod, melyet teljesen egyedülálló Hang-struktúraként ismerhetsz fel, amint a Kauzális Világból a különböző szinteken keresztül ereszkedik alá. Ezeket a Hangokat csak a saját belső lényeden keresztül hallhatod, az emberek Belső Füle azonban - Belső Szemükhöz hasonlóan - érzéketlen. A Transzcendens Hang Útja olyan gyakorlatokat és belső folyamatokat kínál, melyek segítenek megnyitni Belső Füledet, hogy meghallhasd magadban Isten Hangjának melódiáját. Később ezt a melódiát hallani fogod a bolygón, a csillagokban, a Kozmoszban. Belső hallásod egyre inkább kiterjed, ugyanúgy, ahogy Belső Látásod, így lehet, hogy először csak alig észrevehető hangot hallasz a Belső Füledben, de ahogy fejlődsz, hallani fogod az aurád morajlását, és elkezded érzékelni, hogy az aurádon kívül is vannak hangok. Azután hallani fogod bolygónk belső szerkezetének hangjait, az Asztrális Világ, a Mentális és a Kauzális Világok hangjait, és így tovább, míg meg nem hallod az Egység Hangját, mely egy hatalmas gép hangjához hasonlóan átzúg minden Teremtményen.

Ha elkezded járni a Transzcendens Hang Útját, és megtanulod a befelé hallgatózás művészetét, érdekes módon megtanulsz kívül is hallani. Egy napon Transzcendens Hallásod olyan szintre fejlődik, hogy meghallasz olyan hangokat, melyeket mások nem képesek. Szó szerint meghallod, ahogy nő a fű, vagy meghallod, mit mond a kutya, mikor ugat. A Természetben minden mesélhet neked magáról - hang által. A Hang a teremtés, a kifejeződés és a megsemmisülés ereje a Természetben és azon túl. Amikor a Teremtés megszűnik, a Hang tovább visszhangzik majd, és visszatér a Harmóniába – és minden újra feloldódik a Meg Nem Nyilvánult Létben.

Mindezek megértése feltétlenül szükséges, mielőtt a Transzcendens Hang Útjára lépsz. Az első három Kapu mindegyikét gyakorolhatja bárki, és mindegyik elvezet jelen szintedről egy olyan szintre, ahol a Bölcsesség vagy a Szeretet Mesterévé válsz, aki nem csupán a saját, hanem az egész bolygó sorsáért felelős. A személyiség élete egyáltalán nem olyan fontos – a bolygó sorsa az, ami igazán fontos.

(Részlet Vallyon Imre: Az Új Kor – Az Eljövendő Avatára és a Megvilágosodáshoz vezető Kilenc Ösvény című könyvéből.)

„A Halál Tudományáról sem az iskolák, sem az egyetemek, és általában az ortodox vallások sem tanítanak. Holott ez a legfontosabb tudomány, mivel a halál pillanata kulcs a Kozmosz működésének megértéséhez. Az emberi élet rendkívül rövid, mégis a legtöbb ember mintha abban a tévhitben lenne, hogy örökké fog élni. Nem kétséges, hogy a halál elkerülhetetlen, és mindenkinek ez a sorsa. Meghalsz – talán ma vagy holnap, vagy évek múlva. Mivel az embereket nem tanították a Halál igazi Tudományára, százmilliók élnek és halnak meg tudatlanságban, és sajnos ezzel nem segítik a bolygó felszabadulását.

Életed során különféle – jó, rossz és semleges – energiamintákat tapasztalsz és gyűjtesz össze. Amikor meghalsz, elhagyod a fizikai tested, és egy rövid ideig az éteri-fizikai testedben tartózkodsz. Körbe-körbe szaladgálsz, látod gyászoló rokonaidat vagy bármi mást, majd az asztrális testedbe, a finom-testbe kerülsz. Halálod pillanatában az életedben generált energiaminták összessége egy bizonyos rezgésszintet állít be a finom-testben. (Fontos megjegyezni, hogy ez nem a Lelked; Lelkedet még álarc fedi.) Asztrális testedben a teljes energiamintázat rezgése szerint létezel.

Mivel az Asztrális Világ az érzelmek világa, a halálodkor meglévő érzelmi energiaminta itt ezerszeresére nő amiatt, hogy az Asztrális Világ finom rezgése magához vonzza azt. Például, ha boldogtalan és depressziós voltál egész életedben, akkor halálodkor ez válik uralkodó energiamintáddá, és az Asztrális Világban szüntelenül ebben az állapotban leszel. Ez negativitásod mértékétől függően Tisztítótűzként, Pokol Tornácaként vagy Pokolként ismert. Ha azonban életed során pozitív rezgéseket gyűjtöttél össze, ennek az energiának a rezgése válik uralkodóvá, ez tölti be asztrális tested, így belső életed automatikusan sugárzó és boldog lesz. Ha a Szeretet, a segítőkészség és a jóság nevében éltél, ennek megfelelő rezgésű spirituális világba jutsz. Sőt, ha leginkább boldog voltál, ez a boldogság ezerszeresen tér vissza hozzád. Ezt hívjuk mennybéli állapotnak vagy Mennyországnak. Mindezen körülmények valódiak, amelyeket lelkiállapotaid teremtenek meg a túlvilágon.

Ebben rejlik a meditáció, a dinamikus mantrázás és a Spirituális Élet jelentősége. Több évi dinamikus mantrázással asztrális tested vibrálóvá válik, és magasabb frekvenciájú energiát sugároz. Ugyanígy minden más mantra hatalmas belső pozitivitást és belső harmóniát ad, valamint a Szépség, az Igazság és a Fény energiáját. Ha egész életedben meditáltál és mantráztál, amikor asztrális testedbe belépsz, ezek a magas frekvenciájú energiarezgések  ezerszeresen felerősödnek, és egyenesen a Mennyországba, vagy még magasabbra juttatnak.

Ez a titok, amit nem tanítanak: életed minden pillanatában a halálodra készülsz. Nincs egyetlen olyan pillanat, amikor ne ez történne.

Ha azon szerencsétlen emberek egyike lennél, aki negatív állapotban hal meg, akkor túlvilági életed ennek megfelelő rezgésű lesz. Ha alaprezgésed alacsony - alacsony rezgésű túlvilágon töltesz el néhány évet. Majd mivel semmi sincs, ami hozzád vonzza a belső dimenziók magasabb rezgéseit, ezzel a vibrációval indulsz neki új életednek (erre utal a „rossz karma“ kifejezés). Ha azonban komolyan meditáltál egész életedben, és elérted a Tudatosság egy magasabb szintjét, vagy mantrázás és meditáció által bensődet kifinomult rezgésszintre emelted, akkor természetesen ez az, amit a túlvilágon megtapasztalsz, és ezen a rezgésen haladhatsz tovább a belső dimenziókban felfelé. Más szóval, elérheted a Megszabadulást ebben az életedben és a túlvilágon egyaránt, ha elegendő előkészítő munkát végeztél.

A vallások Mennyországról és Pokolról beszélnek és azt mondják, ha jó vagy, akkor a Mennyországba jutsz, ha rossz, akkor a Pokolba. De ez semmit nem jelent az emberek számára, mert nincs tudományos értelmezés, intelligens magyarázat arra, hogy ez valóságos, és miért az. Azért valóságos, mert a Kozmosz így működik; ez egyszerűen a belső dimenziók törvénye. A Kozmosz az energia-frekvenciáknak megfelelően működik, és ha egy adott energia-frekvenciával rendelkezel, az a Belső Világokban megsokszorozódik. Ahogy Jézus mondta: „Mert akinek van, annak adatik, hogy bővelkedjék, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van“ (Mt 13,12).  Ez a Kozmosz Törvénye. Így valahányszor mantrázol vagy meditálsz, sokkal inkább egy jobb jövőt építesz magadnak, mint bármi más tevékenységgel. Szó szerint saját Mennyországodat építed. Sőt, mi több, egy lépéssel még a Mennyországnál is tovább léphetsz.

A Mennyország egy nagyon kellemes hely, de nem a végső állapot. Ebben az életedben a Tudatosság magasabb szintjeit is ki tudod fejleszteni: a Kozmikus Tudatosságot vagy Buddha-Tudatot. Ha még halálod előtt a rendelkezésedre álló valamely spirituális gyakorlattal a Tudatosság e szintjeinek bármelyikét kifejleszted, akkor halálod után nem tapasztalod sem a Poklot, sem a Tisztítótüzet, sem a Pokol Tornácát, de még a Mennyországot sem, hanem egyenesen a dicső Buddhikus dimenzióba, az Egység Világába jutsz. A törvény az, hogy bármit is tettél az életedben, az köszön vissza a túlvilágon. Bármit is gyűjtesz itt, ezerszeresen kapod vissza a másik oldalon.

Egy nap meghalsz – nem kerülheted el -, de hová tartasz? Ez életed legfontosabb kérdése: „Hová megyek a halálom után?“ Azért kell ezt a kérdést feltenned magadnak, mert az, ahogy az életed éled, meghatározza a halál utáni körülményeidet. Ez rendkívül fontos. Ez az egyetlen tudás, ez a létezés misztériumának kulcsa. Ha az emberek tudnák, hogy a magasabb dimenziók  - Isten Országa, a Nirvána – léteznek, azt mondanák: „Igen, ez jól hangzik, odamegyek“. Életmódjuk száz százalékban megváltozna. A társadalom teljesen másképp működne – nem ilyen diszharmonikusan, neurotikusan, agresszívan és erőszakosan, mint manapság.“

(Részlet Vallyon Imre: Felkészülés az Új Korra című könyvéből.)

„Ma reggel a Szív Útjával foglalkozunk. Sokan gyakorolják ezt az Utat, de nem tudják rendesen csinálni. Mindenki a végén kezdi, pedig még az elején sem tart. Felkészülés nélkül imádják az Istent, és ezért nem sikerül Istent elérniük. Ez épp olyan, mintha egy kémiai kísérletet végeznél; mindenfajta előkészület nélkül kutyulnád össze a kotyvalékot, és akkor az egész felrobbanna. A spirituális életben is egy bizonyos rendszerben kell haladni. Meg kell tenni az első lépést.

Az első lépés a Szív Csendje. Itt bukik el mindenki. Nem tudom, hogy olvastátok-e az Újtestamentumot. Ha olvastátok, akkor talán emlékeztek egy részére, ahol Jézus arról tanított a tanítványoknak, hogyan kell imádkozni. Azt mondta: mielőtt elmentek a templomba imádkozni, előzőleg meg kell bocsátanotok azoknak az embereknek, akik rosszat tettek veletek. Ha úgy mész a templomba imádkozni, hogy tele van a szíved keserűséggel meg szomorúsággal, meg mindenféle üggyel-bajjal, akkor csak az idődet vesztegeted. Ha tényleg a Szív Útján akarsz haladni, akkor először a Szív Csendjét kell elérned. Mi a Szív Csendje? A Szív Csendje: a Szív Békéje. Ha dühös vagy valakire, mert az a valaki megbántott 50 évvel ezelőtt, és te még mindig nem bocsátottál meg neki, és úgy akarsz meditálni és imádkozni, hogy a Szívedben nincs béke - felejtsd el az egészet. A Szív Csendje azt jelenti, hogy itt a Szívben, a Solar Plexustól a Torokcsakráig csendben kell lenni. Ha valami rossz érzés vagy rosszindulat van benned, akkor a Szívnek nincs Csendje. A Szíved nem tud csendben maradni, ha tele vagy rossz érzéssel. Ez olyan egyszerű, és ezt az egyszerűséget az emberek nem látják. Minél egyszerűbb valami, az ember annál inkább nem ismeri fel, nem látja. Az Igazság az egyszerűségben van. Vagyis a Szív Útját el se tudod kezdeni, ha negatív érzések, negatív indulatok vannak benned. Ha avval akarod megközelíteni Istent, akkor felejtsd el az egészet. Először érd el a Szív Csendjét. Az nem számít, hogy neked okoztak valami rosszat, vagy te csináltál valami rosszat, ha van benned negatív érzés, elkülönülés, akkor a Szív nem tud csendben maradni. Akkor a Szív energiája zavaros. Ezért tanította Jézus az egyszerű embereket, hogy mielőtt a templomba mennek, tisztítsák meg a Szívüket. Az csak idővesztegetés, hogy miközben Istenhez imádkozol, tele vagy haraggal, rossz gondolattal, rossz érzéssel az Emberiség iránt, a szomszédod iránt, a feleséged vagy a gyerekeid iránt. Azt először mind el kell törölnöd. Haraggal a Szívedben hiába imádkozol Istenhez, az nem jó, vagyis nem hatékony.

A Szív Csendje nagyon-nagyon fontos, még mielőtt a Szív Útjára lépnél. A Szív Útjának egy része pedig a Szeretet. A tiszta Szeretet, az Emberiség szeretete, az állatok szeretete, az angyalok szeretete, az Istenség szeretete. Vagyis a Szeretet egy általános érzés. Nem szerethetsz valakit, ha közben nem szeretsz másokat. Az nem Szeretet. Vagyis ha úgy gondolod, hogy szereted a szeretődet, de nem szereted az édesanyádat, mert mindig rád szólt, amikor gyerek voltál, akkor az nem Szeretet. Vagyis a Szeretetben nem válogatsz, hogy csak ezt szereted vagy azt szereted, a többit meg nem szereted. A Szív akkor tiszta, ha a Szeretet teljes és állandó.

A Szív Csendjének a kezdete, hogy először is megbocsátasz mindenkinek, aki valami rosszat csinált veled, és meg kell magadnak is bocsátani, ha te valami rosszat csináltál valaki másnak. A megbocsátás nagyon fontos. Ha felismerted, hogy valami rosszat csináltál, az már maga jó. De ha még mindig magadban tartod a rosszindulatot, az már nem jó. Vagyis a Lélek csak akkor tud kommunikálni veled, ha a Szív tiszta, ha a Szívből minden negatív érzés, fájdalom kiürült. A Szív energiamezejére minden rossz érzés árnyékot vet. Ha megnézed egy átlagember Szívcsakráját, akkor látod, hogy az tele van felhővel, sőt, tele van sötétséggel, még egy picike Fényt sem látsz a legtöbb embernél. Ha a Szívcsakra teljesen sötét, akkor hiába imádkozol Istenhez, még az Asztrális Világig sem ér fel az imád. Ha izgulsz valamiért, ha félsz valamitől, az is negatív érzés. Ha a Szíved tele van félelemmel, ha attól félsz, hogy megbuksz a vizsgán, az is negatív érzés. Nem számít, hogy mi okozza a félelmet, maga a félelem egy negatív energiamező. Sötétbe borítja a Szívet. Vagyis minden negatív érzést el kell törölni. Ez a kezdet kezdete. Ez csak azért van, hogy el tudjátok érni a Szív Csendjét.

Most, mondjuk feltételesen, megbocsátottatok mindenkinek, még saját magatoknak is. Egyike a legnagyobb bűnöknek, ha nem bocsátasz meg magadnak. Hát szegény Pista bácsinak a feje biztos fájt, amikor fejbe vágtad, de ha még él, akkor kérj tőle bocsánatot. Ha nem él, akkor is lehet tőle bocsánatot kérni. De a legfontosabb az, hogy bocsáss meg magadnak. Miért? Azért, mert ember vagy, mert emberek vagyunk. Éppen azért. Ha Istenek volnánk, akkor nem tudnánk rosszat tenni, akkor nem volna szükség megbocsátásra. De éppen azért, mert mindnyájan emberek vagyunk, még a legokosabbak is, akik azt gondolják, hogy borzalmasan okosak, azok is csak emberek, és ezért kell megbocsátani, mert az ember nem tökéletes. Nem lehet elvárni, hogy az ember tökéletes legyen. Az lehetetlen. Az Evolúció jelenlegi szintjén az ember még nem tökéletes. Vagyis az emberek hibáznak. Ezt el kell ismerni. Te is hibázol, ők is hibáznak, mindenki hibázik. És azért kell megbocsátani magadnak is meg másoknak is, mert tudod, hogy ők is emberek, és ők se tökéletesek, ezért hibáznak. Így hát megbocsátod a rosszat, és elkezdesz dolgozni a jón. Vagyis mindenkiben keresed a jót. Mindenkiben van jó. És a Szeretet Útja abból áll, hogy keresed mindenkiben a jót. Keresed, mi a jó a másikban. Ha találsz valami jót benne, akkor arra figyelsz, azt erősíted. És csak akkor tudod más emberek jó tulajdonságait erősíteni, ha már magadban felismerted a saját jó tulajdonságaidat, azt, hol is van az Isteni Fény, hol fénylik benned az Isten Jelenléte. Úgy kell élni tehát, mintha már teljes ember volnál, vagyis mintha egy Istenember volnál. Azt kell megvalósítani. És ez lehetséges.

Lehetséges, ha csinálod, amit kell, ha követed az instrukciókat. Már ezerszer elmondtam, hogy sem Buddha, sem Krisztus, sem Mózes, sem Lao Ce, egyetlen nagy Szent sem úgy tanított, hogy mindazt, amiről beszéltek, kitalálták. Ők tapasztalták a Belső Létet. Tapasztalták a Belső Életet, a Belső Valóságot, és abból mondták, hogy így csináld, úgy csináld, mert tudták, hogy mi az eredménye, ha csinálod.

A Szív Útja tehát a Szeretetből áll: Isten szeretetéből, az Ember szeretetéből, a Természet szeretetéből; minden teremtett dolog megértéséből és szeretetéből. Mindennek van értelme, még ha nem is tudjuk, mi az. És mindent szeretni kell. A Szeretet viszont gyakorlati dolog, nemcsak filozófia vagy elképzelés, hanem ezt gyakorolni kell. A Szeretet praktikus dolgokban nyilvánul meg. Vannak mentális szeretet-gyakorlatok a buddhistáknál, ahol a szeretetet küldik, és így meditálnak. Ezek mind mentális gyakorlatok, de ez nem a Szeretet. A Szeretet úgy valósul meg, hogy valamit csinálsz a Fizikai Síkon, a fizikai testben. Természetesen lehet szeretettel gondolni az emberekre, de az más, az nem olyan hatékony, mintha mondjuk segítesz valakinek. Ezért szent a Teréz Anya, mert ő nemcsak hitt a Szeretetben, hanem cselekedett is. Mondom, az egy rendes buddhista gyakorlat, hogy a szereteted küldöd a világra. De hány ember érzékeli a Mentális Síkon a Szeretetet? Ez szerintem egy vacak gyakorlat. Jobb gyakorlat, ha odamész és segítesz valakin. Mondjuk, ha valaki szenved, akkor segítesz rajta. Ha valami vagy valaki rászorul, akkor segítesz rajta. Ez az igazi Szeretet. Krisztus ezt gyakorolta. Ő a Fizikai Síkon mutatta be a Szeretetet. Nem üldögélt, hogy jaj, de szeretem a világot, hanem csinált is valamit. Teréz Anya jó példája annak az embernek, aki a Szív Útján jár, mert Teréz Anya a Fizikai Síkon cselekedett.”

(Részlet Vallyon Imre 4090. számú Tanításából.)

„A világon élő emberek legtöbbje - 99,99%-a - materialista. Azt gondolják, csak ez a test létezik, csak ez a világ létezik, és amit az ő kis agyukkal gondolnak, az az igazi tudás. Ez a materialista elmélet, és a világ legnagyobb részén az emberek így élnek, és így gondolkoznak. Mondjuk, ez az Út alsó része, itt lenn.

Aztán vannak emberek Indiában, akik meg egyáltalán nincsenek kapcsolatban ezzel a világgal, Samādhi-ban vannak, azaz teljesen elhagyják a testtudatot, az elme-tudatot, ezt a fizikai világot, és csak az Önvalóban, a Fényben élnek. Vagyis nem tudnak működni ebben a világban. Ha olvassátok az indiai szentek, a szádhuk, a szanjászík, a szvámík, az avadhúták történeteit, tudhatjátok, hogy ők egyáltalán nem tudnak fizikailag „működni“, még a testüket sem tudják etetni, öltöztetni. Valaki más eteti és öltözteti őket, mint a kisbabákat. Szóval egyáltalán nem érintkeznek ezzel a világgal. Ez az Út egy másik része.

Tehát az Emberiség egy része teljesen materialista, egy másik része pedig teljesen transzcendentális. Ez a két extrém változat. Ez a kétfajta ember van. Az egyik, aki olyan szent, hogy nem tud és nem is törődik evvel a világgal, a másik pedig teljesen világias.

Vannak a mai világban, különösen Magyarországon, nagyon divatos irányzatok: az intellektus fejlesztése, vagy az olyan pszichikus erők fejlesztése, mint a médiumitás vagy a csatornázás. Ez valahol középen van a két extrém változat között, de nem ez az igazi Középút. Ez se nem materialista, se nem igazi transzcendentális, spirituális tudomány. Ez nem az igazi Út, egyáltalán nem a Középút és egyáltalán nem a Spirituális Út. Az igazi Önmegvalósítás vagy Megvilágosodás egész másról szól. Ha végignézitek az életeteket, akkor látjátok, hogy olyasmi dolgokat csináltok, ami a személyiséggel áll kapcsolatban. Vagyis a személyiség fejlődésével, azzal, hogyan legyen több pénzetek, hogyan legyetek boldogabbak, hogyan tudjátok korlátozni a többi embert, hogyan legyetek sikeresek stb. Ezekkel foglalkoztok, de ez egyáltalán nem a Spirituális Út. Semmi köze a spiritualitáshoz.

Ezt először mind meg kell értenetek, fel kell fognotok, hogy tudjátok, mivel foglalkozunk mi, és hogy tulajdonképpen mi az az Út, amivel az embernek foglalkoznia kellene ebben az életben.

Itt van két szó: dinamikus és passzív. Ez két különböző Utat jelöl. Vannak közöttetek, akik valamilyen harcművészettel foglalkoztok? Arra azt mondhatnánk, hogy az egy dinamikus út. Ha csendben üldögéltek és semmit sem csináltok, akkor azt mondhatjuk, hogy az egy passzív út. A különböző Spirituális Iskolákban vagy a Dinamikus Utat, vagy a Passzív Utat járják. Ezek is extrém változatok.

Isten megadott nekem egy élményt, amiben láttam a Középutat. Nem így szemmel láttam, hanem belsőleg, a Lélek által láttam. A Középút számunkra, a nyugati ember számára azt jelenti, hogy nem lehetünk sem transzcendentálisak, sem materialisták. És nem követhetjük csak a Passzív Utat, vagyis nem ülhetünk egész nap csöndben, nem törődve a családdal, a munkával és semmi felelősséggel, ahogy ezt a szádhuk csinálják Indiában. Ők semmivel nem törődnek, se családdal, se pénzzel, csak meztelenül járkálnak össze-vissza. Képzeljétek el, ha Magyarországon meztelenül járkálnátok, és egyáltalán nem törődnétek sem  a családdal, sem senkivel, még a rendőr bácsival sem, akkor nagyon hamar bajba kerülnétek. Mert a nyugati társadalomban kell, hogy legyen valami kapcsolatotok a társadalommal. Indiában nem szükséges ez a kapcsolat, a legtöbb szent embernek nincs kapcsolata a társadalommal.

Nekünk a Középutat kell választani. Az igazi Középút az, hogy itt élünk ebben a világban, de nem ebből a világból vagyunk. Ezt megteremteni belül, ez a nagy Út, ez az igazi nagy Tudatosság, és ez a dinamikus-passzív Középút. Vagyis, hogy tudsz itt élni és törődni másokkal, hogy felelősségteljes vagy, hogy amit a Karmád és a Dharmád ad neked ebben az életben, azt megcsinálod - és ugyanakkor Istennel élsz együtt. Az Önvalóval élsz együtt. Vagyis ebben a materialista világban élsz és az Istenség Dicső Fényében élsz egy időben, és normálisan funkcionálsz. Normálisan tudsz beszélni, gondolkodni, végezni a dolgod, amit kell, és segíteni másokon. És ugyanakkor ebben a csodálatos, Dicső Valóságban élsz. Ugyanabban a pillanatban és helyen. Ez a Középút.”

(Részlet Vallyon Imre 3825. számú Tanításából.)

„Az átlagember folyamatosan saját természete, mások természete, a társadalom természete és a Természet természete ellen harcol, és nem tudja, hogy figyelmét a Belső Valóságra - mely valóban állandó és valóságos - kellene irányítania. Minél jobban halhatatlan Lelkedre hangolódsz, annál inkább megérted, hogy személyiséged miről szól: segíti vagy akadályozza a bolygó fejlődését? Talán azt gondolod, hogy jót teszel, hogy próbálsz embereken segíteni, de ez nem feltétlenül van így. Csak akkor tudod, hogy valóban mi a jó, ha a Lelkedben vagy. A Valóság Fényében lenni, miként az az „itt és most“-ban ragyog - ez a jó, és csak innen tudod helyesen átalakítani a rajtad kívül álló dolgokat. Ha a Fényben vagy, ha megérted a benned lévő Fényt, egészen más valóságban élsz - akkor vagy Bölcs, akkor vagy Mester, akkor vagy Tanító.

Egy Tanítónak nem kell iskolázottnak lennie, egyetemi végzettséggel vagy hírnévvel rendelkeznie. A Lelkében lakik a Belső Tanító, nem külső sajátosságaiban. Minden Tanítónak vannak jellemző vonásai, van személyiségük, amire szükségük van ahhoz, hogy ebben a fizikai dimenzióban működjenek. Azonban sok olyan Mester van, akik nem tartják meg személyiségüket, mert nem tanítanak. Elérik a Megvilágosodást, és elmélyülnek a transzcendens világokban. Ez nagyon jó nekik, csak épp nem segít másokon. Az igazán együtt érzők - a Bölcsesség és a Könyörületesség Mesterei - megtartják régi személyiségüket, mellyel Megvilágosodásuk előtt rendelkeztek, és ezen keresztül dolgoznak az Emberiség segítésén.

Fontos tehát a személyiség, de emlékezz: nem az egyetlen fontos dolog. Az pusztán az eszköz, melynek segítségével ehhez a világhoz kapcsolódsz, ahol működnöd kell, egy eszköz, mely által másokért dolgozhatsz.

Szerencsés vagy, hogy hozzájuthatsz ezekhez az ismeretekhez. Rengetegen élnek olyan fizikai körülmények között, ahol semmi esélyük mindezt megszerezni, ahol nincsenek Tanítók, akik az Ezoterikus Bölcsességet átadhatnák számukra, és nincsenek erről szóló könyvek. És sokaknak lenne esélyük, de nem érdekli őket, mert hiányzik belőlük az a valami, ami együtt rezeg az Igazsággal. Ők nem törekszenek Halhatatlanságra, vagy azt csak a fizikai életben, a külső dolgokban keresik. Próbálják tökéletesen végezni a munkájukat, minél több pénzt keresni, minél magasabb pozíciót és hatalmat elérni, mert azt gondolják, az életben való elégedettséget elérhetik ezek révén. Ám minél jobban keresed az e világi hírnevet és dicsőséget, annál távolabbra kerülsz a Halhatatlanságtól.“

(Részlet Vallyon Imre: Az Új Kor – Az Eljövendő Avatára és a Megvilágosodáshoz vezető Kilenc Ösvény című könyvéből.)